Prológus

Köszöntelek a blogon, kedves olvasó-jelölt! 

Amennyiben nem ide vezetett első utad az interneten, egy hetes net-diéta után és nem ismeretlen számodra a One Direction, biztosan hallottál a borzalmas hírről. Igen, Zayn kilépéséről beszélek. 

Három óra hisztérikus zokogás, majd azt követő két óra nyomozás közben kipattant a fejemből az ötletszikra: erről sztori kell, de azonnal! Úgyhogy, ugyan nem azonnal, de kis késéssel bele is kezdek a blogba, minek alaptémája Zayn kilépésének előzményei, következményei és háttere. Fel hívnám mindenki figyelmét arra, hogy EZ CSAK EGY FAN FICTION, az események nem feltétlen tükrözik a valós dolgokat, ez egy alternatív valóság gondolata csak. A hirtelen kilépés háttértörténete biztosan. *lekopogom*

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy itt nem az isteni, tökéletes One Directioné lesz a főszerep, akik a csillogással és fénnyel teli pazar életüket élik egy vattacukorpalotában. Ez a blog egy sokkal realisztikusabb és tökéletlenebb világot mutat be. Így ha valaki habcsókos, rózsaszín love story-ra vágyik, az inkább meneküljön, míg még lehet!

Kellemes olvasást! 
_________________________________________________________

Koncert. A dübörgő zene, mely belemászik a hallójáratodba és kisajátítja azt. Nem enged be semmilyen más hangot, csak a dallamot. A közönség csupán egy sikoltó fekete folt, kivehető alakok csak olykor-olykor bukkannak fel. A sikító tömeg, mint az égbolt egy nyári, tiszta estén, mikor minden csillag fényesen ragyogja be az éjszakát. Csak a csillagok ilyenkor telefonok képernyői, kamerák vakui. Mindenki a nevedet kiáltja, egyszerre, hangosan, őrjöngve. Mindenki téged várt, rád kíváncsi, azt akarják, hogy énekelj, hisz az nekik több egy énekhangnál, egy fogalom.

Idilli, nemde? Valóban az, fantasztikus érzés, talán nincs jobb a világon. Igen, a fellépés valóban mámorító... viszont az előkészületek, s mindaz, ami a reflektor árnyékában történik az maga a földi pokol. Elismerem, a kezdetekben izgalmas és remek a nyüzsgés, mely körülvesz. Izgalmas, mert új. De mikor már a századik hajnalban kelsz fel, hogy a századik idegen repteret lásd, hol a századik

idegen gép vár rád, hogy a századik idegen országba repítsen, s mindezt azért, hogy egy újabb ismeretlen helyen tedd ugyanazokat az unásig gyakorolt lépéseket, dalokat, s elkántáld az előre begyakoroltatott spontánnak tűnő megnyerő beszédet, akkor már minden túlzás nélkül állíthatja az ember, hogy kimerült és meggyötört. Ilyenkor minden szabad gondolat egyetlen témát feszeget: mikor nyugszik le ez a pezsgő világ?

Sosem voltam tétlenkedő vagy gyáva. Nem voltam megfontolt fajta, aki számol a következményekkel, vagy messzire a jövőbe tekint.  Ha valami ideiglenes megváltást ígért, én nem hezitáltam, hogy megragadjam-e a lehetőséget.

Az első kiváló stressz oldónak ígérkező a dohány volt. Hatásában nem csalódtam, minden egyes szál elszívása után oldódott a rám nehezedő nyomás, melyen igencsak könnyíteni kellett már. Kis idő kellett csupán ahhoz, hogy a cigi füstöt alkohollal oldjam. A gondok elszállni látszottak, ami mindaddig nehéz volt, egy tollpihe súlyával vetekedett. Mégis, időnként, mikor egy-egy füstölgő csikket a földre hajítottam vagy a józanság és a részegség határát készültem átlépni, megfordult a fejemben, hogy helyes-e, amit teszek. Olykor egy kis lény megszólalt bennem Liam mindent tudó hangján, s kioktatott engem, hogy micsoda felelőtlen barom vagyok, de nem hatott meg sem a hangocska szónoklata, sem a srácok kérlelése, hogy hagyjak fel rossz szokásommal. Csak az ideiglenes mentőövemmel törődtem, nem voltam hajlandó lemondani róla.

A cigaretta hamar a kezembe nőtt, már ösztönösen húztam ki egy újabb szálat a dobozból, majd szinte reflexszerűen gyújtottam meg azt. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a lényem részévé váljon a nikotin és természetes legyen, hogy az ajkaim közt egy szál cigit egyensúlyozok.

Innen már csak egyetlen apró lépés választott el a kábítószerektől. S mikor előbbi két segédem már nem bizonyult elegendőnek és ismét összeroppanni látszottam a súly alatt, melyet a felfordulás, a kialvatlanság, a pletykák, az állandó reflektorfény és az ezekkel járó borzalmak okoztak, megtettem ezt a lépést.